Életem világa, életem álma,

Életem világa, életem álma, egy apró öröm, mit besző az idő. Csendben lehullik a lepel, mit átképez a jövő, míg nyílnak a virágok a réten. Vannak szavak, miben süt a nap, míg ragyognak a mennyek csillagjai. Te ott vagy velem esőben és szélben, míg zöld a rét. Olyan örök vagy, mint egy hosszú múlt. Míg vannak álmaink, nem lehet életünk egy parányi emlék. Mutasd meg arcod, te végtelen, mert ott lakik benned az értelem. Mint egy vágy, mit betölt a múlt, mint egy szó, mi szól. Ha meglátlak téged, megáll az idő, de ha nem vagy velem minden órában, csak esem mélyen. Nincsenek napok, mik nem lehetnek nélküled. Ha kell, én átmegyek a tó vizén érted, akár felhozom a tenger mélyéről a kincseid is, csak ne legyél örök emlék.