Egy házibuli, gyerek szívverés,

Egy házibuli, gyerek szívverés, zajos világ, de bennem csend lett rég. Rám néztél, és valami elindult, egy történet, ami bennünk gyulladt ki. Nem sejtettem még, milyen hosszú lesz az út, csak éreztem, hogy hozzád húz minden húz. [Pre-Chorus – építkezik] Nyolc év várás, kimondatlan szó, szívemben őriztem minden álmod. Aztán egyszer összeért az ég, és már nem volt kérdés többé. [Refrén – nagy, énekelhető, dob + bass drop] Robi, ha újra kezdődne minden, ugyanígy választanálak megint. Minden könnyön, minden harcon át, te voltál mindig az otthon, a világ. Köszönöm, hogy maradtál velem, mikor túl sok voltam néha neked. Ha ezer élet várna még rám, mindegyikben téged választanálak, Robi. [2. versszak – groove-osabb] Utaztunk, búcsúztunk könnyes peronon, néha fájt, de visszahúzott a karod. Esküvő, fehér ruhás délután, és hirtelen szülők lettünk egy éjszakán. Kislányunk mosolya, kisfiunk keze, nem aludtunk, de boldog volt a szívünk vele. [Pre-Chorus – érzelmesebb] Kevés pénz, sok munka, fáradt napok, de egymásban hittünk, ez adott erőt. Nulláról új ország, idegen ég, de együtt mentünk tovább, kéz a kézben még. [Refrén – teljes hangszerelés] Robi, ha újra kezdődne minden, ugyanígy választanálak megint. Minden könnyön, minden harcon át, te voltál mindig az otthon, a világ. Köszönöm, hogy maradtál velem, mikor elviselhetetlen volt a lelkem. Ha ezer élet várna még rám, mindegyikben téged választanálak. [Bridge – lecsupaszított, csak zongora + vokál] A gyerekek nőnek, néznek ránk, tanulják tőlünk, mi az igazság. Hogy a szerelem nem csak szó, hanem döntés minden napon. Bármit hozhat még a sors, én akkor is téged akarlak most. [Utolsó refrén – emelt hangnem, nagy finálé] Robi, ha újra kezdődne minden, ugyanígy választanálak megint. Huszonhét év minden percén át, te voltál mindig az otthon, a világ. Köszönöm, hogy fogtad a kezem, mikor én már majdnem elengedtem. Ha újraírhatnám az életem, egy sor sem változna – mert minden út hozzád vezetett