Merengve nézel az ablakon,

Merengve nézel az ablakon, de nem látsz már túl a dombokon, ott ahol zöld-árnyas az erdő, szeliden búg felette a szellő. Hegyek ormán nyílik rőt virág, s megcsillan azon a szép holdvilág, Kárpátok ölében száll ott az ének, Magyarok imái az égig fel érnek! Ezerévnyi sorsa hol jó, hol átkozott, hunoknak vére elhullva áldozott, vértezve indult olykor egy csatába, viharral feszítse hitét keresztfára. Ott ahol a rónán délibáb játszik, ott ahol a Zselic néma könnyben ázik, ahol hegedű-szóra mulat a Magyar, ahol emléket ölel a Dunakanyar. Bércei alatt mint hű kebel, őriz,táplál,és felnevel, mint szerető gyermekét anyám, úgy ölelsz magadhoz drága szép Hazám!